Prológus

Sziasztok! Hát, ez a blog is megnyitotta a kapuit. Mint ahogy az 'Információk' modulnál is olvashattátok, a részeket szeptember 1-jéig még 3-4 naponta fogom hozni  /vagy előbb, ez tőletek függ :) / , viszont utána már hétvégente. Eléggé kemény középsuliba nyertem felvételt, de igazából nem azért írok ide, hogy a siralmas iskolaévet emlegessem, szóval ennyit erről. Nem tudom kinek mennyit árul el a Prológus, de ha jobban a dolgok mögé néztek, és ezzel együtt teszitek össze a moduloknál lévő 'Történet' szövegét, a blog címét, és persze ezt, remélem összeáll a kép. Annyit ígérhetek, hogy nem egy megszokott történet lesz, és...igen, nem egy megszokott történet. Apropó, köszönöm szépen a 7 (!!!) feliratkozót úgy, hogy még csak ez a röpke semmiség sem volt kint az oldalon. Olvassatok, komizzatok, iratkozzatok fel, ha érdekel a sztori. ♥

Linessa xx

"Csak egy démon csalhatja elő az igazi angyalt, nem gondolod?"

Szavai diktafonszerűen játszódnak le a fejemben, ráz a hideg.

Jobban magamra húzom a rozsdavörös, dohszagú takarót, mintha ezzel eltudnék bújni az engem figyelő rémisztő szemek elől - de nem tudok.

Olyannyira erősen szorítom az anyagot, mintha az életem múlna rajta. Hagyd abba! Nem bírom!

Az elmémben tomboló őrjöngés egyre erősebb, s ez továbbra is azzal a hanggal keveredik. A hanggal, amiben egyszer megbíztam. A hanggal, ami megígérte, hogy nem esik bántódásom, és most még sincs itt, hogy megvédjen. Ugyan, hiszen miért lenne? Minden színjáték volt, csak átvert. Neki nincs szíve.

"Nekem akkor se higgy, amikor igazat mondok"

Mik ezek? Miért hallom? Nem akarom hallani.

Minden egyes porcikám reszket a lelki traumától, és mindez nagyon gyorsan terjed. Mire feleszmélek, már csak egy kihűlt test leszek, ami senkinek sem kell.

Váratlanul lerántják rólam a takarót, ennek hatására pedig összerándulok. Félve nézek a felém magasodó szörnyetegre, aki könyörtelenül felrángat az ágyról, majd reszelősen a fülembe suttog : "Eljött az idő."