2015. május 18., hétfő

Epilógus

Ami volt, elmúlt. Ami lesz, legyen.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi történik egy olyasvalakivel a halála után aki nem ember. Mondák szerint a rossz emberek lelke a Pokolba száll, míg a jóké a Mennybe. Mi van azokkal, akik egyik helyre sem kerülhetnek fajtájuk miatt? Egyszerűen csak megszűnnek létezni? Azt hittem sosem fog ez engem érinteni, most mégis itt vagyok a nagy feketeségben előttem egy ajtóval. Teljesen egyedül. Nem tudom hová vezethet, és azt hiszem már elmondani sem fogom tudni az igazságot. Hófehér kezeim remegnek amint megérintem a fémes felületet, de hirtelen mögém lép valaki, s reszkető kézfejemre csúsztatja sajátját. Felismerem illatát, felsőtestéből áradó forróság nyugalmat ad nekem. Kicsordul egy könnycsepp.
-Mi van odabent? - kérdem, azonban tudom hogy nem tud rá választ adni.
-Derítsük ki.
-Együtt?
-Együtt.
S az ajtó kitárul.



Hát, én nem is tudom hol kezdjem tényleg. Mindig ilyen bajban vagyok ahányszor befejezek egy blogot, de úgy vélem ezt a legnehezebb elengedni. Gondolkodtam egy esetleges folytatáson is, de ahogy magamat ismerem úgyis csak az lett volna belőle hogy egy idő után kifogyok és nem bírom folytatni - ezt elszerettem volna kerülni. Az viszont lehetséges, hogy a Halloween-i plusz részhez hasonlóan időközben töltök még fel ilyeneket, persze csak ha szeretnétek:) 
Nagyon szépen szeretném megköszönni mindenkinek, akik támogattak és megmondták az őszinte véleményüket a történettel kapcsolatban. Voltak gyengébb napjaim, amikor a rész is összecsapottabb lett, amiért szégyenlem is magam de ettől eltekintve ti velem maradtatok.
2014. augusztus 10 óta 60 rendszeres olvasóra tettem szert, 35000+ oldalmegjelenítésre, összesen 173 kommentre,  29 facebook-csoportos tagra 9 Díjra, és 2 db oklevélre :') ♥ 
Be kell valljam, amikor elkezdtem ezt az egészet nem hittem volna hogy ennyien fogtok érdeklődni utána, végülis elég sablonos lett a kezdés, és azt hittem ráuntok, de nem így lett amiért megint megérdemlitek a Köszönöm szót. Lesz az epilógus után egy kis kvíz, amit ha valaki hibátlanul kitölt megnyerhet egy 1D-s karkötőt. Természetesen ha több hibátlan válasz érkezik, sorsolásra kerül a sor:) Remélem majd minél többen kitöltitek. xx



Well, nem tudom hogy például az indiai emberek mit értettek a blogból, de meglepett hogy ennyi országból kattintottak rá a linkre:D :
Amit még elszeretnék mondani az az, hogy természetesen nem hagyok fel az írással, sőt a következő blogom története már ki is alakult a fejemben de egy kis időre visszavonulok hogy megírjak egy pár részt előre. Számíthattok megint a drága démonokra, a természetfelettire xx. Minden jót mindenkinek, és még egyszer köszönök mindent:))♥


A The Victim hivatalosan is befejezett.

5 megjegyzés:

  1. Drága, Vanim.
    Nem is tudom, hogyan kezdjek bele.
    Talán az elejéről lenne a legegyszerűbb. Őszintén bevallom, hogy nem voltam itt, amikor elkezdted a történetet. Már nem is emlékszem, hogy mikor találtam rád, és veled együtt erre a csodára, de nem is érdekel. Az a lényeg, hogy megtaláltalak és nem is felejtettelek el. Van egy pár blog, amit megtalálok és úgy vagyok vele, hogy majd folytatom. Ez nem olyan. Ráleltem és beleszerettem. Mind köztudott, Zayner vagyok a kezdetektől fogva. Voltam, vagyok és maradok is. Akármi is van. Ez a történet nagyon a szívemhez nőtt. Az utolsó részt megsirattam. Már nagyon régóta melletted vagyok és nem is mozdulok el. Hihetetlenül megfogott az, hogy nem egy hétköznapi történetet írsz. Zayn Malik, mint egy démon, hihetetlenül szexi. Összeillik a "tulajdonság" és a titokzatos, fekete hajú férfi. Tökéletes. Köszönök mindent. Köszönöm azt, hogy vasárnaponként volt miért felkelnem. Köszönöm, hogy volt, amikor megsirattál és volt, amikor megnevettettél. Köszönöm, hogy megalkotrad azt a csodát. Azt is köszönöm, hogy eltűntetted a csalódottságomat és a szomorúságomat-e férfi iránt. Személy szerint van csomó kedvenc részem, de az utolsó fogott meg a legeslegjobban. Elsírtam rajta magam. Olyan romantikus és szép. Méltó befejezés Gwen és Zayn történetének.
    Nagyon hálás vagyok a sok segítségedért. Szeretlek Vani, a The Victimmel együtt.
    (Holnapig tudnék még írni, de elfáradt az ujjam)
    Imádlak, te írónő. Laura <3

    VálaszTörlés
  2. Istenem Laura:')
    Most neked is sikerült megsirattatnod engem, azt hiszem vissza kaptam. Annyira örülök hogy tényleg kitartottál mellettem és ennyire megszeretted a történetet, és engem is.
    Én is szeretlek téged, köszönöm hogy mindig írtál, főleg most és nagyon jól esett.
    Minden írónak szüksége van egy olyan támogatóra mint amilyen te voltál nekem:) ♥

    VálaszTörlés
  3. Őszinten szólva talán annyira nem is lett baj hogy a vége nem lett Happy End. Most már a 'saját világukba' élhetnek tovább. Kb úgy a 14 fejezettől olvastam a blogod. Volt amikor egy fejezet után olyan boldog voltam mint még életembe soha és volt amikor dühös voltam amiért a legjobb résznél hagytad abba:)
    A történet során sokszor beleképzeltem magam Gwen helyébe. És volt amikor azt hajtogattam halkan, hogy 'dögölj meg Zaynee'.
    Valjuk be volt olyan rész ahol szerintem mindenki megfolytotta volna zaynt. De voltak olyan részek hogy nagyon elérzékenyültem tőle. Eléggé ingadozó hangulata van, mint egy terhes nőnek:D
    Lucifert pedig úgy megfolytanám ahogy van! Kikaparom egy kiskanállal a szemét!×-×
    Bár látom nem én voltam az egyetlen aki utálta. Lillith is segíteni próbált zayn-éknek. Nem lehet mindenkit szeretni:)
    Örülök hogy elolvashattam ezt a történetet. Nagyon sok szép pillanatot köszönhetek neki. Nem is tudom hogy milyenek lettek volna a vasárnapjaim nélküled és a The Victim nélkül. Bár nem is akarom ellépzelni:)
    Köszönök mindent. Imádlak<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm hogy kifejtetted a véleményed Fanni:') Amugy igen, szerintem sokaknak ugyanaz a véleménye Luciferről mint neked:D Örülök hogy rátaláltál a blogomra és amikor tudtál komiztál is:) love u xx

      Törlés
  4. Hello:)
    Tudom,hogy már több mint egy éve vége a történetnek.De...ez valami csodálatos volt. Ma találtam rá a blogodra,eleinte nem akartam elolvasni mert nem nagyon szoktam természetfeletti történeteket olvasni. De amikor elolvasta a prológust akkor valami megfogott benne. Hihetetlenül tökéletes volt a történet. Komolyan. Most annyira,de annyira megölelnélek és megköszönném élőben is ,hogy elolvashattam egy ilyen történetet. Nem is tudom mit mondhatnék.
    A vége.El árulom,hogy most alig láttok a könnyeimtől,szóval a helyesírási hibákat és a fogalmazást kérlek nézd el nekem. Csodálatos befejezés volt. Annyira gyönyörű volt.
    "-Szeretlek.
    És utoljára" Ez...ez..nagyon szép.
    Annyi a lényeg,hogy köszönöm,nagyon köszönöm.♥
    xxKlaudia

    VálaszTörlés