2. Rész - Gyanú

Minden ok nélkül határozott ellenszenvet éreztem iránta.

A szórakozóhely, ahová Lucy vitt különbözik a többitől. Törvényesen itt sem lehetnénk, hiszen még kiskorúak vagyunk, de a kidobók beengedtek. Annyira érdekli őket a munkájuk, hogy szerintem még egy 14 évest is simán átengednének a bejáraton. A falnak dőlve cigiznek, néha felröhögnek a saját viccükön.

Kívülről nem valami szimpatikus a hely, de nem futamodok meg. Szeretem az új dolgokat.

Ám mikor belépek, és megpillantom a helyet, elnézem a kinti hanyag viselkedést. Egy szó illik rá : fantasztikus.

A földszinten fényárban úszik minden, még a padló is végig színes kockákban világít. Neonzöld, pink, sárga, lila, nincs olyan szín ami ne fordulna elő. Rengetegen táncolnak, a boxok, az italos pult előtti székek mind tele vannak. A falak és a bútorok hófehérek, mindezek mellett pedig tiszták. Ha feljebb nézek, megpillantom a 2. emelet szürke korlátját, s ha jól látom játékgépek lepik el azt a szintet. A 3. szint is korláttal van elkerítve, de az keskeny, és centiméterenként ajtók helyezkednek el.

-Megérte a belépő. - ámulok - Ilyet még életemben nem láttam!

-Tudtam én, hogy tetszeni fog. Na gyere, keressünk valami helyet.

Lucy megragadja a csuklómat, s átront a táncoló tömegen. Az embereket cseppet sem zavarja a tolakodás, vagy csak nem veszik észre. Tovább táncolnak.

A fura az egészben az, hogy kevés a részeg. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy méregdrágák lehetnek a piák.

-Hé, csajok! - kiált utánunk valaki. -Nem ültök ide?

Automatikusan fordulok a hang irányába, ám először nem találom ki is kiabált, de aztán meglátom a 2 integető kezet. Egy boxban ülnek, az asztalon tele töltött whiskey-s poharak sorakoznak. Jó ég, milyen helyesek!

Lu álla kis híján a padlót verdesi, jelentőségteljes pillantást vetünk egymásra, aztán a srácok felé indulunk.

Mihelyst közelebb érünk, jobban szemügyre tudom venni őket.

Az egyikük, göndör hajába fekete-sárga mintás kendőt kötött - nem tehetek róla, a göndör hajról egyből eszembe jut Harry, de gyorsan elhessegetem a gondolatát - , kékesszürke szeme érdeklődve vizslat minket. Fekete, ujjatlan farmerdzsekije alatt Nirvana-s póló virít, a citromsárga felirat megy a kendője színéhez.

A mellette ülő fiú visz nálam mindent. Festett, szőkés barna hajának egyik fele a homlokába lóg, a másik fentebb van nyírva, kicsit kócos. Világoszöld szemei vannak, ajka a megszokottnál sokkal színnel telibb,  halvány cseresznyepiros. Egyszerű barna pólót visel, ugyanilyen színű szakasztott nadrággal.

-Ha meghívtok valamire, ideülünk. - szólal meg hirtelen Lucy, hangjában erős izgatottsággal.

-Csak tessék.

Szemeit nem veszi le az általam kiszemelt fiúról, s itt a fejemben már eldől, hogy ez nem lesz a mi esténk.

Francba, miért pont azt nézte ki magának, akit én is? Még sosem fordult elő ilyen.

Csalódottságom leplezéseként megelőzve a barátnőmet, a piros-ajkú-nagyon-helyes-fiú mellé ülök.

Féloldalasan rám mosolyog, s haverját utánozva nekidől a háttámlának, lazán ráteszi mindkét kezét annak tetejére.

-Ő David, én meg Shane. - kezdi a göndör - Na és ti?

Akarnék válaszolni, azonban a hangok eltompulnak körülöttem. Időközben újra a szórakozóhelyet kezdem tanulmányozni, és megpillantom a legfelső emeleten lévő személyeket. A korlátnak támaszkodva néznek lefelé, tekintetük szúrósan pásztázza végig a lenti embereket. Nagyon nem úgy néznek ki, mint akik bulizni jöttek ma ide. Érdekes módon eszembe jut a ma délelőtt látott fiú, aki a kapu előtt rohant el. Szakasztott ugyanilyen volt...tetőtől talpig feketében, csuklóján bordó kendővel. Talán Ő is itt van? Kik ezek?

-Hahó, Gwen. - lengeti meg előttem a kezét David.

-Mi? Uhm, bocsi. Gwendolyn Sparks vagyok.

-Már tudjuk. - nevet fel halkan - Mit néztél olyan nagyon?

Ismét röpke pillantást vetek felfelé, majd visszafordulok a többiekhez.

-Nem érdekes.

Lucy mindvégig azt próbálja sugározni felém, hogy engedjem el magam, ám ez aligha megy. Nyugtalanítanak azok ott fent. Mondjuk, ha eltűnnének, vagy ha meg sem láttam volna őket, akkor sem tudnám. Összekeveredtünk kettő teljesen ismeretlen sráccal, akiknek kitudja mi a szándékuk, és ráadásul mind a kettőnknek ugyanaz az a pasi kellene.

Feszültséglevezetésképp megragadom az előttem lévő poharat, s egy húzásra magamba döntöm. Az égető íztől nyomban grimaszolnom kell.

-Ez sexy volt.-suttog a fülembe David, ettől pedig jól eső borzongás fut végig a hátamon.

Lu féltékeny pillantása teljességgel átdöfi a koponyám, de istenem, nem tudok mit csinálni ez ellen! Igenis tetszik, hogy ezt mondta nekem egy rohadt jóképű srác, de egyben nehéz elvonatkoztatni a ténytől, hogy a legeslegjobb barátnőmnek ez mennyire rosszul eshet. Így muszáj lépnem valamit.

-Ki kell mennem a mosdóba. Lucy, jössz velem. - hadarom gyorsan, és máris a wc felé indulok, amit már megtaláltam a nagy nézelődésem közepette.

-Mégis mi ütött beléd? - rivall rám Lu, bent a helyiségben. - Nyilvánvaló, mennyire bejössz Shane-nek, te meg így faképnél hagyod őket!

Most komolyan nem esett le neki mit csinált az előbb David, vagy csak az irigység beszél belőle?

-Nem fogok vitatkozni veled.

Lassan lecsúszok a fal mentén, ujjaim a hajamat szántják végig, ideges vagyok. Vissza akarok menni a koleszba, lefeküdni az ágyamba és elfelejteni ezt az egész napot, az összes bordó-kendős alakkal együtt, akik úgy látszik megszállják New York-ot. Legalábbis ezt a részét. Amint barátnőm észreveszi, hogy tényleg nem vagyok jól, előbbi dühös arckifejezését felváltja az együtt érző, nyomban mellém ül.

-Mi történt?

-Menjünk haza, kérlek. Nem bírok tovább itt maradni.

-De hisz csak most jöttünk! - jajdul fel -És David...

-Hagyjad már! -kiáltok rá - Nem esett le hogy nekem is Ő tetszik? Ha nem, akkor most már tudod, azaz nem lehet köztetek se semmi, és köztem meg közte sem.

Lucy erre eltátja a száját, kőszobor módjára mered előre.

-Bocs, nem akartam ilyen bunkó lenni. Csak haza akarok menni, nincs kedvem velük jó-pofizni, úgy is csak azt akarják elérni, hogy az este végére valamelyikünk az ágyukban legyen.

Folyamatosan a padlót bámulom, nem tudok a barna szempárba belenézni. Halk susmust hallok a jobb oldalamról, de fogalmam sincs hogy nekem szól-e, vagy pedig Lu magában motyog valamit. Percekig még mindketten csendben vagyunk, a saját gondolatainkba merülve, a hideg földön. Aztán feltűnik, hogy a kint dübörgő zene abbamaradt. Síri csend telepedett a szórakozóhelyre, olyan szinten hogy még egy méh zümmögése is tisztán hallatszana itt, a mellékhelyiségben.

-Te hallod...vagyis...- makogok - Nem hallod? A zene nem szól.

Bármennyire is próbálom elhessegetni a gondolatot, akaratlanul fűzöm össze a kinti csendet a kendős emberekkel. Mi van, ha valami pszichopata gyilkosok?

Az egész testem beleremeg a gondolatba, közelebb húzódok a barátnőmhöz, akinek az arcáról szintén az ijedtség, és a meglepettség keveréke olvasható le.

-Megnézem mi folyik ott - kelek fel, ám Lucy megragadja a karomat - Mi az?

-Ne merj itt hagyni.

-Nem megyek ki! Csak résnyire kinyitom az ajtót, és...

Nem tudom befejezni a mondatot, mert a villany pislákolni kezd, s végül teljesen kialszik. Egyik pillanatról a másikra vaksötétség borítja be a helyiséget. A további szavak a torkomon akadnak, leküzdve a félelmemet, kísérletet teszek megtalálni az ajtó kilincsét. Reménytelenül tapogatok, s már adnám is fel, amikor nyikorogva kitárul valami - gondolom az, amit eddig erőnek erejével kerestem - a világítás pedig visszajön, és megpillantom Őt. A srácot ma délelőttről.

Szikrázó barna szemei félelmetesen pásztáznak, hol engem, hol a falnál lapuló rémült lányt. Most megszólalni sem tudok, nemhogy elmenekülni, vagy valami ilyesmi. Kétszer nagyobb mint én, és bár nagyon vékony, fekete pólóján átrajzolódnak a szálkás izmok.

-Kifelé. - mondja durván, mire még jobban magába szippant az ijedtség.

-Ki vagy te, hogy engedelmeskedjünk neked?

Először azt hiszem, rosszul hallok. Te jó ég, Lucy-nak elment az esze! Barátnőm próbál magabiztosságot erőltetni magára, ám én látom a felém tartó lépteiben a remegést.

Az előttünk lévő alak felröhög, egy lépést közelebb lép, mi pedig automatikusan hátra.

-Nincs idő keresztkérdésekre. Azt mondtam, kifelé. Ne akarjatok felbaszni.

-Nem megyünk sehova! - kiált fel hisztérikusan Lu - Különben is, ez a lánymosdó. Neked kellene kimenned.

A fiúnak megrándul az arca, még egyszer felénk lép, aztán fogalmam sincs mi történik, mert elsötétül minden.