3. Rész - Szemtől Szemben

Sziasztok!:) Nem tudom ki látta, de a tegnapi napon elkészült a blog trailere, amit IDE kattintva megtudtok nézni. Nem lett valami nagy szám, hisz első ilyen videóm de majd belejövök:'D. Köszönöm a 14 feliratkozót, és ha szeretnétek, hogy legyen facebook csoport jelezzétek chat-ben!:) (Legközelebb 27-én este lesz új rész, ugyanis nem leszek net közelben...:/) Jó olvasást.

Linessa xx

Van pillanat, amikor ítélni kell. 

Szemeim rémülten pattannak ki, zihálva emelem fel a fejem, s hirtelen nem értek semmit. Körülöttem még mindig ugyanúgy szól a zene, az emberek táncolnak, előttem pedig Lucy és Shane trécselnek.

-Nem láttam még embert, aki bealudt egy disco kellős közepén. - röhög fel David, miközben a kezembe nyomja az alkohollal telt poharat.

Hülyén pislogok a srácra, s úgy érzem magam, mint akinek az imént kimosták az agyát.

Mi a fasz volt ez?

A kezemben lévő pohár megremeg, ezért  inkább leteszem az asztalra, és felpattanok a helyemről. Lucy a heves mozgolódásra felkapja a fejét, csokibarna szemei értetlenséget sugároznak.

-Mennünk kell.-mondom a legfelső emeletet bámulva, ahol még mindig ott ácsorognak azok az emberek, és ezek szerint a zavaró álmom előtt is ezt tették.- Kik azok?

Mind a hárman követik a tekintetem a szürke fémkorláthoz.

-Bizonyára kanos pasik, akik onnan szemlélik a csajokat. Ha így folytatod a bámulásukat, nagy a valószínűsége, hogy kiszúrnak.- vonja meg a vállait Shane.

Erre gyorsan megszakítom a figyelést, a bensőmet fura, meleg bizsergés lepi el.

-De egyenruhában? Haza.Akarok.Menni. És neked is jönnöd kell, Lu. Rossz érzésem van.

Próbálok a legmeggyőződőbben alakítani, és a lehető legkétségbeesettebb fejet vágni - nem kell erőlködnöm.

-Jól van srácok, azt hiszem mi megyünk. - adja meg magát a barátnőm, mire belőlem megkönnyebbült sóhaj szakad fel.

Meglepetésemre nemcsak a lány mászik ki a boxból, hanem követi őt a másik kettő fiú is. Hülyén nézek rájuk, miközben a kijárat felé közelítünk, mindannyian.

-Ti...

-Hazaviszünk titeket.

-Minek? - a szavak akaratlanul csúsznak ki a számon, az átlagnál nyersebben.

Nem foglalkozok az oldalamba maró kezekkel, égető pillantásom le nem veszem Shane és David arcáról, akik megállnak egy fekete bmw előtt.

-Komolyan azt hiszitek, hogy befogunk szállni oda? - bökök a kocsira - Nem is ismerünk titeket!

-Mikor lettél te ilyen tüzes, cica? De oké, felőlem mehetünk gyalog is. - a zöld szemű srác nyugodt marad.

-Miért olyan fontos egyáltalán ez a haza-kisérősdi? Egyedül is odatalá...

-Gwen úgy érti szívesen megyünk veletek, ha én vezethetek, ugyanis rajtam kívül mindannyian ittatok, jól mondom?

Ismét megnyugodok, és ezután rögtön bepattanok a kávészínű ülések közé, míg Lucy elfoglalja a helyét a kormány mögött. Mellé Shane ül, s nagyon úgy veszem észre, hogy a barátnőm kezdi jobban megkedvelni a kendős fiút, mint azt, aki most szorosan mellém szegődik.

Pár perccel ezelőtti ellenségességem szertefoszlik, helyébe lép a kellemetlenség. Be vagyok szorítva az ajtó, meg David teste közé, úgy, hogy még a nyamvadt visszapillantó tükörből sem lehet minket látni. Francba, tudtam hogy sántikál valamiben. Túl helyes.

Egy darabig megkísérelek a kivilágított városra koncentrálni, ám ez csak addig megy, még meg nem érzem a combomra csúszó kezet. Kisebbet rezdülök az érintésre, automatikusan húzom arrébb a lábam, mire a srác halkan felkuncog, de elveszi onnan.

-Úgy látszik nem ittál eleget. - súgja a fülembe, szőkésbarna tincsei csikizik az arcom oldalát.

-Hagyd abba, David. - sziszegem, s arrébb lököm - Részeg vagy, ráadásul nem is ismerjük egymást!

-Ugyan már, bébi. Te is tudod, hogy engem az nem érdekel.

Ahogy ez a mondat elhagyja a száját, az eddiginél is közelebb jön. Előre akarok kiáltani a barátnőmnek, de egyáltalán nem érdekli sem őt, sem pedig Shane-t, hogy mi történik itt hátul, a számat pedig gyengéden befogják.

Lehunyt szemekkel zárom ki a valóságot, ám mikor a totálisan bebaszott fiú a szoknyám alá nyúl, erőteljesen a tenyerébe harapok.

-Basszameg! - kiabál fel hangosan, megfeledkezve magáról.

-Mi az istent ordibálsz, Dave? - korholja le a haverját a göndör, s hátrafordul.

Egyből kiszúrja a túlpirult, rémült arcomat, meg a kissé feljebb gyűrődött szoknya részt. Kőszobor módjára bambul engem, majd végül frusztrált tekintetét a halántékát dörgölő zöldszeműre veti. Idegesen tátog neki valamit, amiből nem tudok leolvasni semmit, de úgy néz ki David megértette, mert a következő pillanatban a hátsóülés túloldalára húzódik, bár a szemeiben csillogó izgalom nem múlik. Megborzongok.

-Mi volt ez a nagy csend? - szólal fel Lucy, miután legnagyobb megkönnyebbülésemre, leparkol a kolesz kapuja előtt.

Választ sem hagyok magam után, faltörő kos módjára rontok ki a kocsiból, és gyors előkapom a kulcsot.

-Hé, várj már meg! - rikolt Lu - Hova sietsz?

Ameddig bénán a zárral vacakolok, Shane és a barátnőm könnyedén utolér.

-Beszélhetek veled? - ragadja meg a csuklóm a fiú, megállítva a kezem remegését.

Ránézek, és megnyugodok. Józan ábrázatában nem bujkál semmiféle hátsó szándék.

A szemem sarkából Lucy-ra nézek amolyan engedélykérésképp, mire csak annyit mondd hogy fent találkozunk, és kezeit a kulcsért nyújtja.

-Figyelj, bocs David miatt - kezdi, láthatóan zavarban van - Teljesen elveszti a fejét ha iszik. Tudtam, hogy nem lett volna szabad hagynom, hogy melléd üljön hátra.

-Nem a te hibád. Igazából lehet, csak túlreagáltam a dolgot...

-Erre ne is gondolj - rázza meg hevesen a fejét, így göndör fürtjei jobban szétállnak - Majdnem olyat tett, amit te nem akartál. Ezt hívják erőszaknak. De holnapra megjavul, és...

-Nem! Nem akarom többet látni! Elakarom felejteni ezt a napot...

Egy rövidebb szakaszos csend áll be, aztán a srác némán bólint, s visszaindul a bmw-hez. Pont azon vagyok, hogy végre bemenjek, de akkor utánam kiált.

-Izé...mondd meg Lucy-nak, hogy majd hívom.

Könnyeimmel küszködve kibökök egy 'oké'-t, majd hátat fordítok. Lucy mindig a rendes fiúkat fogja ki. Mindig nekem jutnak a bunkó parasztok, akiket csak a szex érdekel. Bár tudnám, miért.

Rendkívüli módon, a kollégium előterében még ég a villany, és az iskolaigazgató beszélget valakivel az egyik sarokban. Idegesnek tűnik, kezeivel mutogat a fiúnak, ezért is kíváncsiságom legyőz engem, és megtorpanok. Jobban szemügyre veszem a nekem háttal álló alakot. Fekete haján hátulról is látszik, hogy zselézve van, rakoncátlan tincsekben meredezik a plafon felé. Vékony alakján kissé lötyög a sötétszürke póló, s ahogy lejjebb halad a tekintetem, megpillantom a bordó kendőt. Basszameg! Torkomban dobogó szívvel próbálok felsuhanni a lépcsőn, de rémültségemnek hála meglököm a kabátokkal teli fogast. Csatt.

Mindketten egyszerre néznek felém. Zavartságomat leplezve féloldalas mosolyra rántom a számat.

-Uhm, bocsánat Mr.Grey. - habogok, igyekszem kerülni a kendős égető pillantását. - Felállítom, és megyek is...

-Ó nem, Gwendolyn! Bár nem díjazom a késői zajongást, most pont jókor jött. Jövő évtől ez a fiatalember is az iskolánk tagja lesz, és jó lenne megmutatni neki a kollégiumot, meg persze a környéket. Természetesen nem most, hanem a holnapi nap folyamán.

-Én... - kifogásért kutatok, azonban a fekete hajú rohadt szexin rám kacsint. A lábaim kocsonyákká válnak, pirulásom takarásaképpen lehajtom a fejem - Rendben, holnap körbevezetem Őt.

Ó istenem, mire vállalkoztam?

-Helyes, helyes - bólogat megkönnyebbülten a góré, aztán összecsapja a tenyerét - Na, mindketten, fel a saját szobátokba.

Várj mi?

Az arcom erőteljes grimaszba torzul, ahogy a srác mellém lépked, s egyszerre indul fel velem a lépcsőn.

Feszengek a közelségében, na, meg azt is furának találom, hogy szerintem több mint 18, és középiskolába jön? Valami nagyon nem stimmel.

-Csinos kendő - nyögöm. Jézusom! Én teljesen meghibbantam? Nem vagyok komplett.

Mintha egy másodpercre lefagyna gyaloglás közben, de nem adok neki túl nagy jelentőséget.

-Kell valami szín is. -mosolyog szívdöglesztően - Vigyázz ott a...

Késő. Egy jól - oké, nem túl jól - irányzott mozdulattal sikeresen neki megyek a szobám ajtajának.

Szégyenemben a tenyerembe temetem a borzalmasan forró arcomat, ezt követően pedig minden szó nélkül benyomom, és be is csapom magam mögött a bejáratot.