6.Rész - Zayn

Hahó!:) Igen, ez az utolsó rész sulikezdés előtt, úgyhogy a következő részre jövőhét szombaton számíthattok, ez pedig így fog menni tovább - vagyis hétvégenként lesznek a részek. 

Kicsit szomorú vagyok, mert kommenteket alig kapok, és így fogalmam sincs hogy jó-e amit csinálok...Nem szoktam ilyet sűrűn kérni, de légy szíves ha elolvastad és tetszett legalább csak annyit írj, hogy jó volt, vagy valami ilyesmit...nem kell regényeket írni. (Azok is tudnak komizni akiknek nincs google fiókjuk). Előre is köszönöm..:')♥ Hope u like it.

Linessa xx

Az emberek azt látják, amit látni akarnak.

Mihelyst úgy vélem, a 2 lány eléggé kipurcan ahhoz, hogy ha hátat fordítok már nem dobnak meg semmivel, összeszedem a fürdéshez szükséges dolgokat, aztán kiosonok a csendes folyosóra. Amilyen hangosak mi voltunk...kész csoda hogy nem jött fel a mai ügyeletes tanár.

A mosdó felé lépkedve újra elkalandoznak a gondolataim. De ezúttal nem a kendős felé, hanem sokkal inkább vissza Melbourne-be. Valami rémlik az emlékezetemben a vörös hajú kislányról, de ha így folytatom, végül már teljesen elveszik. Mintha 2 külön személyiség lenne az aki akkor volt, és az, aki most. Mindig is olyan lány voltam, aki sosem akart olyan lenni, mint amilyenné mégis váltam. De így sokkal jobb az élet, olyan dolgokat tapasztalok amik ez a változtatástatás nélkül sosem történtek volna meg.

Váratlanul beleütközök egy kemény mellkasba, így én a meglepetéstől seggre esek, a kezeimben szorongatott testápoló, tusfürdő, sampon, pizsoma, törülköző, mind a földön landol közvetlen mellettem, szétszóródva.

Magamban szitkozódva térdelek fel, majd kezdem el összeszedegetni a cuccaimat anélkül, hogy ráemelném a tekintetem arra a valakire, aki nem lát a szemétől.

-Látom fürdeni készülsz - veszi fel a kissé messzebb található tusfürdőt a fiú, aki az imént nekem jött.

Na, nem mintha nem ismerném fel a hangot, de ameddig nem látom, bebeszélhetem magamnak, hogy csak képzelem az egészet. Csigalassúsággal terítem az alkaromra a citromsárga törülközőt, csak aztán kelek fel a földről, és tépem ki a kendős kezéből a tubust.

-Igen - fújtatok - de nem mintha bármi közöd lenne hozzá.

Gyors léptekben végigszelem a maradék utat a fürdő ajtajáig, és próbálok nem foglalkozni az éles kacajjal, ami mögülem jön. Mégis mi az istent akar itt? Máris elfelejtette, hogy mit csinált?

Abban a reményben zuhanyozok le, hogy mire kilépek a folyosóra, a srácnak hűlt helye lesz - de sajnos csalódnom kell.

A szemközti falnak dőlve áll, átható tekintetét rögtön végigfuttatja rajtam, erre pedig akaratlanul is elpirulok. Pedig most aztán tényleg semmi nézhetni való sincs rajtam. A sminkemet lemostam, a hajam nagy kontyban áll a fejem tetején, a testemen meg egy kinyúlt, combközépig érő szürke póló.

-Oké, mit akarsz? - kérdem nyersen, ezzel is leplezve azt, hogy sikerült tökéletesen zavarba hoznia.

-Zayn.

Szemöldököm az egekbe szökken, értetlenül vizslatom kifejezéstelen arcát.

-A nevem Zayn. - röhög fel erőltetetten.

Ezek szerint nem csak én vagyok zavarban. Mi az, hogy pár órával ezelőtt kis híján megfojtott, most pedig idejön, és minden előzmény nélkül kinyögi a nevét? Amúgy nem rossz...Zayn. Olyan egzotikus, vagy mi.

Kimérten bólintok, majd elindulok a szobám felé. Mégis mit kellene csinálnom? A nyakába borulni, hogy jaj istenem, elmondta hogy hívják? Nem hiszem.

-Várj... - kezdi halkan, mire megfordulok - Bocs. Gyorsan elvesztem a fejem, és...ma kicsit túlzásba estem.

-Kicsit?

Az ajka belső felét kezdi harapdálni. Egy nap alatt rájöttem, hogy ezt akkor csinálja ha ideges, ha nem tud mit mondani, vagy mindkettő egyszerre.

-El tudnád felejteni? - megemeli a hangját, s ez így nem kérdésnek, hanem felkiáltásnak hangzik.

Összerezzenek. Félek, hogy megint olyat tesz, mint délután. Kísérletet teszek válasz nélkül besurranni az egyre közelebb kerülő ajtón, de megragadja a csuklómat. Furcsállom, hogy most nem is forró, hanem szimplán csak kellemesen meleg. Érintésétől elektromosság fut végig a gerincemen, amibe beleborzongok.

-El tudnád felejteni? - ismétli meg a kérdését, tekintetét az enyémbe fúrja.

Mogyoróbarna szemeiből semmiféle hátsó szándék nem olvasható ki.

Sóhajtva bólintok, erre elengedi a kezemet.

-Akkor...én most megyek - meg sem várom a válaszát, egyből lenyomom a kilincset, s mivel a szobában sötétség van, halkan csukom be az ajtót.

Megkönnyebbült sóhaj szakad fel a mellkasomból.

-Lányok, alszotok? - suttogom halkan.

Semmi válasz. Hát, ezek szerint igen.

A vaksötétségben alig látom merre megyek, egy csomószor rá is lépek a szanaszét dobált cuccainkra, amik a párnacsata közben kerültek a földre. Aztán végre sikerül elvánszorognom a saját ágyamhoz, amire nyomban le is vetem magam.

Felesleges volt lefürdenem, gondolom. Az előbbi jelenettől rendesen leizzadtam, talán még jobban mint mielőtt elmentem volna zuhanyozni.

Egyszerűen nem tudom mire vélni a viselkedését. Mintha kettő különböző embert ismertem volna meg - már amennyire megismertem. Egy agresszív, semmiről sem beszélek fiút, meg egy folyamatosan ideges vagyok, és minden hibámat helyre akarom hozni fiút.  De egy biztos: hogy mindkettő titkol valamit, amiről még mindig nem tudom, hogy mi az.

Igen, nekem is aztán mindenbe bele kell ütnöm az orromat, holott egyáltalán nem tartozik rám.

Az egyre nagyobb ütemben gyülekező gondolatok teljesen elálmosítanak, így az agyam totálisan kikapcsol, engem pedig elnyom az álom.

*

-Ébresztő, álomszuszék!

Nyöszörögve a fejemre húzom a párnámat, ám a lábaimnál fel-le süppedő matrac megakadályoz a tovább alvásban.

-Nem akarok felkelni. - nyafogom.

-De, igen! El kell mennünk ma a plázába!

-Nem érdekel, aludni akarok.

-Hát, ezek szerint a drasztikusabb módszerhez kell folyamodnom.

A szemeim sem rezzenek erre a mondatára, inkább csak örülök hogy már nem ugrál az ágyon.

Pont visszaaludnék, amikor hirtelen rengeteg mennyiségű, jéghideg víz önti el a felsőtestem.

-TE MEGBOLONDULTÁL?! - sikítok, s rögtön kiugrok a vizes ágyból. - Lucy Morgan, ezt még nagyon megbánod!

Barátnőmnek 1 másodpercig sikerül komolyan végignéznie rajtam, de végül az arca teljesen felfújódik, és kitör belőle a röhögés. A kezében lévő piros felmosóvödröt elejti, ő maga pedig összeesik, sőt a padlón még a kezeivel is csapkod. Úgy néz ki mint egy retardált fóka aki nem kap levegőt, de jelen pillanatban semmi hangulatom sincs ahhoz, hogy röhögjek rajta. 

Füstölögve kirángatom a ruhámat a szekrényből, majd ott hagyom a vergődő Lu-t.

Egyszerűen utálom, ha ruhástól vizes leszek. Rátapad a testemre, cuppog össze-vissza...irritál. Ráadásul most még a folyosón is végig fogom csöpögtetni.

Kerek 2 óra alatt sikerül mindennel végeznem. A hajszárítással, a ruháim kiteregetésével, a felmosással - amit igazából Lucy-nak kellett volna megcsinálni - , és a mosakodással. 

A lány már tűkön ülve várta mikor leszek kész, emellett pedig folyamatosan azzal nyaggatott, hogy siessek már. 

-Na? - csillannak fel a szemei, mihelyst felkapom a táskám.

-Mehetünk. De! Figyelmeztetlek, hogy ha van valami, amit kihagytál ebből a menjünk el plázázni dumádból, megfordulok és visszajövök.

Lucy arca kissé megrándul, viszont a mosolya ott marad. Gyanakodva figyelem az ábrázatát mialatt kitol a szobából, onnan pedig le a kolesz udvarába.