Halloween-i különkiadás!

Sziasztook! Mint látjátok, ez nem egy megszokott rész, hanem egy röpke visszajátszás lesz Gwen és Lucy halloweenjéről, ahol több minden kiderül, több minden talán világosabb lesz számotokra. Vehetitek ezt egy 14.résznek, bár szerintem nem az, mert nincs köze a mostani körülményekhez. Remélem azért tetszeni fog. Mellesleg köszönöm szépen a 13.részhez érkezett 9 kommentet! Eddig ehhez a részhez kaptam a legtöbbet, és hihetetlenül hálás vagyok amiért minél többen leírtátok a véleményeiteket:))♥ Happy Halloween!

Linessa xx

Mikor megláttam, éreztem, hogy elsápadok.

-Mehetünk? - dugja be a fejét a résnyire kinyitott ajtón Emily, az egyik végzős barátnőnk. - Wow, csajok, ti aztán kitettetek magatokért! Mi ez, ketchup?
Közelebb jön hozzám, s kezeibe veszi a rövid fehér ruhám alját, amit Lucy művérrel foltozott össze.
-Jó, mi? - vigyorodok el.
Köztudott, hogy Emily Harry osztálytársa, és őáltala tudom, hogy kiszemeltem is ott lesz a mai Halloween-bulin. Még ha 1% az esélye annak hogy rám néz és belém szeret, legalább egész este figyelemmel kísérhetem.
Lu is másodperceken belül rajtra készen ugrik mellém, így a cafatokban lógó fekete ruhaalja össze-vissza forogni kezd.
Barna, összekócolt hajába gallyakat, meg néhány falevelet tűzgélt, amit aztán valahogy odaerősített, de nagyon élethűen. Fekete, kissé bő, combközépig érő fekete ruhája az oldalán szakadt, míg elől a hasrészénél szintén. Lábbelinek csillogó magassarkút húzott, ami ugyan feldobja, de roppantul nem illik ehhez a "szétszaggatott egy vérfarkas" jelmezhez. Azt hiszem mintha így emlegette volna hetekkel ezelőtt.
Em még egyszer utoljára végignéz rajtunk, aztán összecsapja a kezeit, jelezve hogy mehetünk is.
Szívem vadul kalapálni kezd a mellkasomban miközben végighaladunk a folyosón, le a lépcsőn, onnan pedig egyenesen az egyik végzős szüleinek a villájába, ahová mindig rendezi az iskola a bulikat.
Roppant gyönyörű a hely, tökéletes hasonmása egy palotának, így mindig jól érezzük magunkat.
A dübörgő zene kihallatszik a mályvaszínű falak mögül, a hatalmas üvegablakokon pedig már átszűrődik a színes reflektorok világítása. Néhányan - oké, elég sokan - a ház előtti teraszon isznak és cigiznek, természetesen mindenki egyedibbnél egyedibb kosztümökben. Van zombi, vérfarkas, Dracula, csontváz, boszorkány, és még sorolhatnám. Mindenki vigyorogva köszön nekünk, bár néhányan már annyira be vannak állva, hogy csak simán felénk biccentenek, majd isznak tovább.
Mihelyst átlépjük a küszöböt, kettő művéres ruhát viselő ápolónő, - nyakukon áttekert gumikarral - a kezünkbe nyom valami kék piát, kis fehér műanyagpohárban, amilyet a fogorvosi rendelőben szoktak adni.
-Mi ez? - üvöltöm túl a zenét nevetve, miközben bele-bele szagolok a pohárba.
-Bols Blue! Eléggé üt, ezért minden bejövő csak kicsit kap, de annyira odavannak érte hogy a fél társaság ezt vedeli 11 óra óta. Lassan kifogyunk a készletből. - röhög velem együtt az egyik csaj, de nem sokáig, ugyanis a mögötte lévő zsúrkocsiról újabb poharakat emel fel, amint belépnek a mögöttünk lévők.
Pontosabban Harry-ék.
Hirtelen melegség ülepszik az egész bensőmre, szemeimmel meg csak őt bírom nézni. Göndör haja kuszán terül szét a feje körül, smaragdszemei kíváncsian villognak amint a két csajt tanulmányozza, kezükben a neki - és a haverjainak - szánt alkohollal. Egyből átveszi azt, ezután pedig rögtön lehúzza, s csak utána fordul felénk. Megdermedek.
-Csaá, lányok. - csuklik fel viccesen, s ebből azt következtetem hogy úgy jött ide hogy már rendesen teleitta magát.
-Szólalj már meg. - sziszegi fél fülembe Em, míg a másik oldalamról Lucy mar bele az oldalamba.
De nem tudok semmit mondani! Mit mondjak egy részeg pasinak?
Mindegy, ezt is elcsesztem. Harry rögtön tovább áll, egy köszönésnél többre se méltatva minket...elveszik a tömegben.
-Istenem - temetem a tenyerembe az arcomat - Hamarosan elballag és egy sziánál több még nem volt köztünk.
-Nem. Ma este nem szomorkodsz miatta. Buli van! És most szépen lehúzzuk ezt a híres piát. Mehet?
-Mehet. - adom meg magam
Végül is igaza van. Nem ronthatja el a ma estét Harry Styles.

*

A hatalmas nappali foteljának egyik karfáján ülve szorongatom a pálinkásüveget, folyamatosan röhögve a szőnyeg közepén break-elő kilencedikes zombifiún, aki már vagy hatodszorra esik rá a kezére, de még mindig csinálja. Pia már bőven van bennem, a hangulatom meg hiperszuper, mégis úgy érzem hiányzik valami. Így ugrik be az a bizonyos ötlet, amiről a Halloween híres. Miért ne tartsunk egy szeánszot?

Váratlan gondolatom teljesen felvillanyoz, így rögvest felpattanok ülőhelyemről, s átvágtatok a konyhába, ahol a legutóbb láttam Lucy-t és Christie-t a bárpultnál.

-Csajok! - kiáltok fel, bár a hangom elveszik a levegőben a hangos zene miatt. - Csajok!

-Mi van csajszi? Meguntad a zombisrácot? - húzza fel mosolyogva a szemöldökét a szőke vámpírlány.

-Tartsunk már egy szeánszot. - hajolok közel hozzájuk izgatottan. - Halloween van!

-Nem tudom Gwen. Tudod hogy én milyen paranoiás vagyok. - sóhajt fel Lucy.

-Kééééééééérlek. Christie?

Olyan lehetek mint egy 3 éves aki nem kap cukrot. Noha nem igazán érzékelem a viselkedésemet 100%-osan, azért valamennyire tisztában vagyok a gyerekes magatartásommal. Hülye pálinka, hülye Bols Blue.

-Én benne vagyok. Egyszer élünk, és igaza van Gwen-nek, Halloween van! - vigyorog a lány, s már kapja is fel a bárpultról az egyik égő gyertyát. - Na Lu? Jössz vagy maradsz?

-Ezt még megbánjátok. - forgatja meg a szemeit, de azért ott bujkál a szája sarkában az a huncut mosoly.

A legfelső emeletnél állapodunk meg, hiszen ott hallatszik legkevésbé a zene, és itt már egyáltalán nincsenek diákok.

Ott lent, a hangzavarban még jó ötletnek tűnt, itt fent, az árnyékok között és az ürességben már nem tartom annyira bulinak, Chris viszont még mindig fel van villanyozva.

Az első szobában, ahová benyit mindössze egy franciaágy van meg egy hatalmas szekrény, mellette ugyanolyan nagy üveges ablakkal. A nyílászáró előtt, kint az utcán levéltelen tölgyfa áll, aminek az ágai árnyékot vetnek az üres padlóra. 

-Huh. - idegességemben meghúzom újból a pálinkásüveget.

-Lányok, nem tudom akarom-e én ezt. - hallom Lucy hangján, hogy totálisan beparázott.

-Ugyan már, komolyan azt hiszitek tényleg megtudunk idézni egy szellemet? -kérdi Chris, s becsukja mögöttünk az ajtót, ezt követően pedig a gyertyával együtt leül a földre. - Elfogjuk röhögni az egészet.

Újabb korty, a torkom már ég. Érzem, hogy felbátorodok, ergo csatlakozok a törökülésben ülő szőkeség mellé. 

Lucy még egy ideig toporog a csukott kijárat előtt, de végül Ő is helyet foglal. 

A középen lévő gyertya lángja halványan megvilágítja barátnőim arcát. Egyikük rettegő, másikuk töprengő arcot vág, én pedig úgy érzem megint kell innom vagy kirohanok a szobából.

-Oké, Gwen, azt most tedd félre. - utasít Christie.

Az üveg még a számnál van úgy kezdek el bólogatni, a folyadék lötyögő hangjától meg röhöghetnékem támad.

-Oké, oké, megkomolyodok. - csavarom rá a kupakot, s távolabb tolom magamtól a szeszes palackot.- Tudja valaki mit kell ilyenkor mondani?

-Láttam már egy pár filmet. Adjátok a kezeiteket. - szólal meg Chris. - Most pedig szemeket becsukni, és mondjátok utánam.

Lázban égek barátnőm libabőrgerjesztő suttogó szavaitól, amiket aztán ugyanolyan hanglejtéssel elismétlünk Lucy-val. Aztán még kétszer.

Mikor már azt hinném hülyeség tényleg ez az egész, s csapnám fel a villanyt azzal a szöveggel kacagva hogy "Ez besült!", jéghideg szél süvít végig a szobán, a vállamnál pedig egy bökést észlelek.

Szemeim rémülten pattannak ki, és csak akkor látom meg a közöttünk lévő gyertyát, ami már nem világít.

-Christie...mondd, hogy te voltál kérlek. - a hangom remeg.

-Esküszöm nem én voltam.

-...próbálok nem pánikolni de nagyon félek. - hallom Lu hangján, hogy bármelyik pillanatban elsírhatja magát.

Nem várt módon a tőlem pár centire lévő üveg lassan forogni kezd, mire az ereimben megfagy a vér, és az ajkamba kell harapnom, hogy ne sikítsak fel, és ne rohanjak ki a szobából most azonnal.

De Lucy nem bírja.

-A rohadt életbe! - kezd el bömbölni, felugrik a helyéről, ám abban a pillanatban az üveg nagy zajt csapva ripityára törik, mintha valaki ráugrott volna. - Nem bírom, ez nem lehet igaz! Hol az a kurva villany?!

Remegő testtel húzom mellkasomhoz a térdeimet, és ide-oda dülöngélve próbálom nyugtatni magam, egészen addig, ameddig  mesterséges fényt nem észlelek.

Christie szemfestéke elfolyva, legjobb barátnőmé szintén...mindketten meglehetősen kikészültek. Miattam. Ez az én hibám, az én ötletem volt ez az idióta szeánsz.

-Ezt most azonnal felejtsük el. - rázkódok még mindig - Nem történt semmi.

-Ebben nem vagyok olyan biztos, Gwen. - bök a hátam mögé Christie riadt tekintettel, csorgó könnyekkel.

Én meg hátranéztem...és életemben először elhittem, hogy létezik a természetfeletti. A falon nagy, feketés-vöröses betűkkel ez állt: Hiba volt.

Ezen az estén a lányok nem egy bizonyos szellemet idéztek, hanem az alvilág egy részének tették elérhetővé a külvilágot, ami azt takarja, hogy azok a bizonyos féldémonok is  szabadon mászkálhatnak az emberek között, emberi alakban. Ezzel pedig megindították Zayn és Gwendolyn történetét is.

Köszönöm a figyelmet, szép estét x!