18. Rész - Még nem készültem fel

Sziasztok! A gépemmel volt egy kicsi baj, így telóról írtam meg a részt ezért lett rövidebb mint a többi, és előre bocsi ha lesz benne helyesírási hiba. Remélem azért tetszeni fog:)

Linessa xx

 Valami görcsösen összeszorítja a torkomat, úgy hogy nem bírok lélegezni, s a kín összefacsarja szívemet.

-Nem akartam megszökni - sütöm le szemeimet, nem bírok rá nézni.
-De megfordult a fejedben.
Amolyan "lebuktam" nyögés hagyja el a számat, és hogy végre hanyagoljuk ezt a témát, továbbá ne is kérdezze meg még egyszer mit kerestem kint, hirtelen ötlettől vezérelve hozzá bújok.
Teste melege nyugtató hatással van rám. Nedves ruhadarabjaim miatt eddig fáztam is, de így már ez is elmúlik. Zayn átlendíti egyik kezét a derekamon, óvatosan közelebb húz magához, teljességgel beburkol. Szívdobbanásai egyenetlenek, egy emberénél sokkal gyorsabbak. Lehetetlen lenne körülírni mit érzek. A karjai között, egy csendes szobában fekszünk az ágyon úgy, mintha ez egy teljesen normális dolog lenne. Mintha mindketten normális tinédzserek lennénk.
Arcom a fiú nyakhajlatába temetem, egy darabig ott tartom, aztán fogalmam sincs mi üt belém, de megcsókolom a testrészt. Tökéletesen tapasztalom hogy a légzése alábbhagy, megdermed mellettem. Szerintem olyannyira nem tudja ezt mire vélni, mint ahogy én sem. Megint kívánom Őt.
Nevezhetném váratlannak is a reakcióját, de igazából nagyon jól tudom hogy azt hiszi elkezdtem ezzel valamit. Tenyerét a fenekemre vezeti, s gyengéden megszorítja azt, mire fejem egy nyögés kíséretében hátracsuklik.
Nedves puszikkal halmozza el a kulcscsontomat, egyre lejjebb halad. Csukott szemmel tűröm tetteit folyamatos sóhajok közepette. Melleimnél kicsit sem habozik, ügyes mozdulatokkal távolítja el először a pólómat, majd a melltartót is.
Sosem látott még srác meztelenül, ezért kellemetlenül érzem magam, de ezt nem akarom elmondani neki. A legfurább az egészben az, hogy eszemben sincs tiltakozni.
Hihetetlen amit művel velem. Végigcsókolja, harapdálja melleimet, közben az oldalamat simogatja. Minden egyes mozdulata újra meg újra láthatatlan, pattogó szikrákat varázsol kettőnk teste közé.
Nem fogom fel hogy egy olyasvalaki érint meg ilyen helyeken, aki egy féldémon. Akárcsak egy sci-fi film forgatásán. Rengetek olyan filmet láttam, ahol a pasi volt egy vámpír/vérfarkas/démon akibe egy csaj beleszeretett és a többi. Ott ültem a TV előtt, vagy a moziban a barátnőimmel pop-cornt majszolva, és bele sem gondoltam, sőt egyenesen őrültségnek tartottam hogy van ezeknek a filmeknek valóságalapja.
Erre itt van ez. A szín tiszta valóság, ahol én meg Ő vagyunk a két főszereplő.
Ahol vele fogom elveszíteni a szüzességem, szó szerint a pokol kellős közepén.
-Zayn...- suttogom rekedten, fekete hajába túrva megállítom őt.
Csillogó szemeivel értetlenül néz fel a mellkasomról, várja hogy folytassam.
-Én még..khm..szűz vagyok.
Meglepettség fut át az arcán. Nos igen. Belőlem mindig is sok mindent kinéztek, de az hogy még szűz vagyok pont abba a kategóriába tartozott amit pont nem.
Látszólag Zayn sem tud erre mit reagálni, továbbra is csak firtatja az arcomat.
-Mi az? - nyögöm ki. - Nem azt kértem, hogy...hogy hagyd abba.
Belevörösödök a saját szavaimba, így szerencse hogy a szobában még mindig félhomály van.
-Csak megdöbbentem.
-Gondoltam.
Lassan kifújom a levegőt, s 1 perces gondolkodási időm után amit adtam magamnak megfogom a nyakát, és lehúzom magamhoz egy csókért.
Az illat amit annyira kedvelek ezúttal sokkal érezhetőbb, csak úgy árad a bőréből. Teljesen felkavar és elkápráztat, nem szimplán az illata, hanem maga Ő is.
Ügyetlenül próbálom lehúzni róla fekete pólóját, de kezeim annyira remegnek, hogy nem sikerül.
-Hé. - tűri félre a szemeimbe lógó barna hajszálakat - Ne görcsölj ennyire, oké?
Újra birtokba veszi az ajkaimat, közben rásegít arra, hogy megtudjam szabadítani a pólójától.
Kidolgozott, tetovált felsőtestének látványa még mindig olyan mélyen megérint, mint mikor legelőször láttam.
A fiú következőnek a farmerom gombjához ér, rutinosan pattintja ki helyéről. Bekötözött  - és fájó - végtagom miatt óvatosan húzza át lábfejemen az anyagot, de még így is érzek némi égető fájdalmat ahogy hozzádörzsölődik a textil. Belegondolni is rossz mennyire mély lehet a seb.

Zayn piszkos mosolya nyomban felkúszik az arcára, amint ujjait végigsimítja a bejáratom előtt. Rohadtul benedvesített. Levegőért kapok, immár teljesen meztelen vagyok előtte.

A nadrágját valamivel már egyszerűbben távolítom el, de reszketésem aligha marad abba. Valamiért tartok ettől az egésztől. Tudom, hogy teherbe nem ejthet, hisz akkor semmi értelme nem lenne annak hogy elzárták a démonok útját, hogy ne születhessen több féldémon, de közben meg a féldémonok is tudnának nemzeni magukfajtákat. Szóval nem, még csak ettől sem kell. Valójában az lehet a bajom, hogy szinte teljesen biztos vagyok abban hogy más lesz, nem egy szimpla szex. Végül is ő egy...egy természetfeletti.

Zaklatottságomból látszólag nem vesz észre semmit, mert miután alsónadrágja a földön landol, gyengéden szétfeszíti combjaim, és közéjük mászik. Kiver a víz, egyszerre akarom hogy bennem legyen, de egyszerre szeretnék elfutni is.

Erekciójának vége hozzádörzsölődik a csiklómhoz, megrémít a hőmérséklete. Felnyögök.

-Gwen. - nyúl az állam alá, kicsit megszorítja azt - Nyisd ki a szemeid.

Eleget teszek kérésének, bár semmi kedvem nincs ahhoz hogy észrevegye könnybe lábadt szempárom.

-Miért sírsz?

-É..n. Nem tudom. - sóhajtok, zavaró gondolataimat barna íriszeibe bámulva próbálom kiiktatni.

-Még nem készültél fel.

Mondja azt amit én nem voltam hajlandó belátni. Nem készültem fel erre. Most és itt nem. Hallgatok,  tisztában vagyok azzal hogy a tekintetem már réges-rég elárult.

Én kezdeményeztem ezt az egészet, mégis én akarom befejezni. Megint legyőzte a testi vágyakat az eszem.

-Nem baj. - kel fel az ágyról, én meg a fal felé fordulok.

A sírás szaggatja a torkomat, egyre erősebben akar a felszínre törni.  Minden miatt bőgnék. Miatta, amiért többet érzek mint kellene. Lucy miatt, aki ugyan

átvert, de nagyon hiányzik nekem. Anya miatt, aki egy alkoholista és nem érdekli mi van a lányával, de már sosem láthatom újra. Na meg magam miatt, amiért pár hónap múlva élve elégetnek, és sosem tapasztalhatom meg azokat a dolgokat amiket mindig is megszerettem volna.

Nem bírom tovább. Mint az itt tartózkodásom nagyrészében, ezúttal is elsírom magam. Hangot adok az érzéseimnek, a takaróba szipogok, végül beleordítok.

Sajog a szívem, ez kihat a testrészeimre is. Már nem csak a sebesült lábam ég meg lüktet folyton folyvást, hanem tetőtől talpig mindenem.

Váratlanul lepi el csupasz hátam a forróság, a tetovált kezek pedig körbefonnak, megakadályozzák a további remegést.

-Zayn?

-Igen?

-Ne hagyd nekik hogy megöljenek, kérlek. - a hangom megbicsaklik, kimondani is rossz ezt.

Erősödik a végtagok szorítása, ajkai a fülem mögötti helyhez préselődnek.

-Nem fogom.