24. Rész - A forrás

Két hely között az idő a legnagyobb távolság.

Nina sietős távozása után nem szándékozok egyedül maradni, ezért miután megbizonyosodok arról, hogy elhagyta a helyet, Luke szobája felé indulok.  Így is túl sok bennem a megválaszolatlan kérdés.
Szokásomhoz híven lassan nyitok be az ajtón, s a szemeim elé kerülő kis résen át már látom, hogy a fiú nincs egyedül. A falnak dőlve beszélget az ágyon ülő ismeretlen lánnyal, de az érkezésemre abba hagyják a csevegést.
-Umm... - tekintetem ide-oda cikázik a két személy között, nem számítottam rá hogy más is lesz itt -Zavarok?
-Nem. Gyere be, gyorsan és csukd be az ajtót. - utasít, suttogóra fogva a hangját a szőke.
Úgy cselekszem ahogy kéri, aztán bizonytalanul helyet foglalok az ágy egyik távolabbi sarkában. A nem sokkal mellettem ülő csajnak nagy, méregzöld szemei vannak és hosszú, sötétbarna haj keresztezi szeplős, sápadt arcát. Testalkatáról ordít hogy valami nincs rendben vele: nagyon vékony. Próbálom nem feltűnően bámulni, de valljuk be úgy elég nehéz hogy fogalmam sincs kikhez tartozik.
-Tudod, beszéltem neked Larissáról...- kezdi Luke - Ő az.
Eléggé meg kell erőltetnem magamat hogy rájöjjek mit is mondott nekem róla, hisz' mostanában annyi minden történik velem hogy nehéz egyes emlékeket visszajátszanom a fejemben. Így kis időbe telik mire rádöbbenek. Ez a lány a démonok szó szerinti játékszere.
-Gwen vagyok. - viszonzom a felém intézett félénk mosolyát.
-Tudnunk kell hogy megbízhatunk-e benned, Gwen. - mondja Luke már keményebb hangnemen.
Szemöldököm felrántom, értetlenül rábámulok a srácra.
-Miért ne bízhatnátok meg bennem?!
-Teljesen elcsavarta a fejed egy féldémon. - sóhajt - Elég ha csak szépen rád néz és te elmondasz neki mindent.
-Hagyjuk ki ebből Zayn-t. - vágom rá gondolkodás nélkül.
-Látod? Erről beszéltem, Gwen! Nem hogy azt mondanád hogy nem mondod el neki amit elakartunk neked mondani. Elkezded védeni. A rohadt életbe, csak játszik veled nem érted? Hülye vagy hogy azt hiszed érez irántad valamit.
-Luke! - jajdul fel a balomon lévő Larissa - Hagyd abba.
Szavai a szívembe marnak, olyan érzés amit lehetetlen körül írni. Fátyolos szemeimen keresztül nézek rá megbántottan, arra várva hogy visszaszívja kegyetlen kijelentését. Nem teszi.
-Tudod... - kezdem halkan - Attól hogy téged nem szeretett az a lány még nem jelenti azt hogy Zayn is ugyan olyan. Ne a te helyzetedből indulj ki.
Erősen préseli össze ajkait, izmai megfeszülnek ahogy keresztbe fonja mellkasa előtt a karjait. Sokáig így nézünk egymásra szúrósan, még szerencsétlen lány csak ül és nem tudja mit csináljon.
-Nem lehetne hogy abba hagyjátok? - próbálkozik mégiscsak - Ti totál elfelejtettétek hogy legalább nektek össze kellene tartani?
-Ezt neki mondd.
Luke ingerülten szólásra nyitja a száját, és azt hiszem egy nem túl kellemes megjegyzéssel dobna meg ha Larissa nem intené csendre.
-Szóval. Tudom hogy láthatjuk újra azokat akiket szeretünk.
Nem foglalkozok a harmadik személy rosszalló morgásával, sőt, eltompul az mellett amivel szembesültem.
-Hogy mi? - leblokkolok, lélegzetvisszafojtva várom hogy folytassa.
-A nagy kastély mögött van egy forrás az erdőben, amit akkor láttam amikor kizártak bentről... -  itt arca eltorzul, megsajnálom - Megparancsolták hogy ha megmerem azt közelíteni megölnek. Nem mondták el mi az, az életemet meg féltettem ahhoz hogy közel merészkedjek hozzá, ezért Luke-kal könyvek után néztünk, és rájöttünk mi történik ha egy ember iszik a forrás vízéből. A teste és a lelke 24 órára különválik. A test mint egy rongybaba ott hever ahol ivott belőle, míg a lélek odamegy ahová a szív a legjobban vágyik.
-Lehetetlen. - suttogom magam elé meredve - Sosem jutunk el odáig.
-Megpróbálhatjuk.
-Nem, én ezt... - idegesen a hajamba túrok, felkelek az ágyról - Nem sikerülne. Mindenhol ott vannak!
-Te tudod. - szól közbe Luke nyersen - De mi holnap hajnalban indulunk.
Nagyokat pislogva nézek, az agyam kattogni kezd. Nem mondom ki, de bármennyire is megszeretném tudni mi folyik most New York-ban, a kockázat túl nagy. Az esélye annak hogy ezt megússzák 1 a 100-hoz. Féltem őket.
-Ne menjetek, kérlek.
Larissa szemeibe könnyek gyűlnek, félmosollyal az arcán mondja ki azt a mondatot amitől majdnem én is elsírom magam.
-Olyan régóta vagyok itt, hogy már bármit megtennék azért hogy még egyszer láthassam a szüleim arcát.
-Remélem úgy lesz... - nyögöm ki elgyengülten, s további szavak nélkül kihátrálok a szobából.
Üveges tekintettel bámulom a már becsukott ajtót, aztán nagy levegőt véve megfordulok.
-Jézusom! - csapódok hátra a falnak, az ijedtségtől vagy kihagyhatott kettőt a szívverésem. - Zayn!
Kiver a víz ha belegondolok abba mennyit hallhatott a beszélgetésből. Minden esetre - próbálom nem elszólni magamat.
 Mihelyst közel jön a pulzusom mint mindig, most is meglódul. Két kezét a falnak támasztja a fejem mellett, kemény arcvonásaival néz rám. Megrémít hogy ennyire hallgat, az is megfordul a fejemben hogy bántani fog engem.
-Zayn, én... - kezdek magyarázkodni, csakhogy a fiú megrázza a fejét.
-Nem kell. Hallottam. Hiszel neki? Elhiszed amit a szőke mondott?
-El kellene?
Alábbhagy a légzése, teljességgel megdermed előttem. Barna szemeit nem szakítja el rólam, csak azoknak színe válik sötétebbé, fenyegetőbbé. Nem válaszol. Minél tovább húzza, az a bizonyos gombóc annál nagyobbra növekszik a torkomban. Miért nem válaszol?! Az agyam sikolt. Nem lehetett igaza Luke-nak.
-Igazat mondott?! - kiáltok fel, megfeledkezek arról hogy mindent hallhat a fal túloldalán lévő 2 ember. - Zayn...
-Nem - leereszti maga mellé a kezeit - Bár igazat mondott volna.
-Hogy értsem ezt?
Nagyot nyelek, attól félek az érzéseim megint össze fognak rombolódni másodpercek alatt. Szinte óráknak tűnik, mikor végre újra megszólal.
-Értsd úgy hogy vonzódok hozzád és ez rohadt nagy baj. Így van egy gyenge pontom, és ha egy féldémonnak van gyenge pontja akkor már halottnak számít itt. Tudod mi a legfurcsább? Hogy Lee még nem köpött és még élek.
A Lee név hallatán a mellkasomban megint tombolni kezd valami, nem csak a rossz emlékek miatt, hanem az miatt is hogy Zayn mit tehetett vele. Nem bírok tovább úgy ránézni hogy ne ugorjon be több és több borzalmas cselekmény amit elkövethetett régebben. Tudnom kell.
-Azt mondta nekem hogy tönkre tetted az életét - hadarom el egy szuszra, s lehunyt szemekkel várok rá hogy kitörjön.
Várok 1, majd 2, végül 3 percet de semmi sem történik.. Felnyitom látószervem.
Ábrázata látványosan lesápadt, eddigi halvány rózsaszín ajkai kiszáradtak. Sosem leszek képes megemészteni ezt a gyors külső változást.
-Zayn. - érintem meg borostás arcát - Mondd el, kérlek. Nem akarom mástól megtudni.
-Mindenki életében van egy sötét korszak amiről senkinek sem beszél. - elhúzza kezem elől a fejét.
Meleg bőre helyett már csak a súlytalan levegőt érintem.
-Hagyod hogy a legrosszabbra gondoljak?

-Te meg hagyod vérezzenek a régi sebek? - vág vissza durván, fájdalmasan.
Lehorgasztom a fejem, így hosszú hajam eltakarja az érzelmeket. A csend megint beáll, csak ezúttal sokkal fájdalmasabb hallgatnom. Nem szeretném hogy rosszul érezze magát, de azt sem hogy ez örökre titok maradjon előttem.
Talán életem egyik legrosszabb döntését határozom el ebben a pillanatban, amit ha a mit sem sejtő srác megtudna lekötözne hogy eszembe se jusson...de beszélnem kell Lee-vel. Rá kell jönnöm miért nem árult el minket senkinek, - és félretéve azt, hogy majdnem megerőszakolt - Zayn életét tulajdonképpen megkímélte azzal hogy kussolt.
-Amit még hallottál...- jut eszembe - Ne áruld el őket, kérlek.
-Ameddig nem vagy benne azt csinálnak amit akarnak.
Hazudnék ha azt mondanám nem estem kísértésbe. Ha belegondolok abba hogy láthatnám Lucy-t, Christie-t, és az összes többi barátnőmet, anyát, megtudhatnám mi van Shane-nel és David-del egyből velük mennék holnap hajnalban. Viszont ha a másik oldalról nézzük, hogy minden sarkon démonok állnak, griffek, meg még kitudja milyen lények akik ha rajta kapnak nem érdekli őket ki vagy: megölnek. Nekem így is-úgy is meg kell majd halnom, nem szándékozom lerövidíteni még jobban az életemet.
Elhessegetem a gondolatot, s kikerülöm az utamat álló személyt hogy a szobába tudjak menni. Hallom a padló nyikorgását, így biztosra tudom hogy utánam jön. A szórakozóhelyes dolog után nem hiszem hogy huzamosabb időre magamra fog hagyni. Kérdés, hogy hogy fogom így megtalálni Lee-t, vagy kérdés, hogyha esetleg...meggondolnám magam a forrással kapcsolatban hogy fogok elmenni. Nem. Nem gondolhatom meg magam.
Még mielőtt bebújhatnék a takaróm alá és hagyhatnám hogy elsodorjanak a gondolataim, Zayn utánam kap. Acélos kezei gyengéden ölelik körbe a derekam, úgy fordít magával szembe. Homlokom nekinyomódik kemény mellkasának, automatikusan ölelem át őt.
Lejjebb csúsztatja végtagjait, közben puha ajkai megérintik a nyakam. Felsóhajtok, meggyűröm a pólóját.
-Csak egy démon csalhatja elő az igazi angyalt, nem gondolod? - búgja.
Libabőrös leszek a kérdésétől, az arcom lángba borul. Újfent elvarázsol az érintéseivel, a szavaival, saját magával. 
Nem tudok neki ellenállni. Már nem.