25. Rész - Hirtelen jött

Sziasztok! Először is szeretnék Nagyon-nagyon Boldog Születésnapot kívánni Harold Edward Styles-nak, aki ma ünnepli a 21. Születésnapját!♥  Másodszor pedig csak annyi, hogy remélem meg lesztek elégedve a résszel,mert talán ez az amivel a legtöbbet szenvedtem. Jó olvasást, és hamarosan elérjük az 50 feliratkozót amiért nagyon hálás vagyok!♥ (+18)

Linessa.xx

Tud szeretni anélkül, hogy birtokolna?

Óvatosan dönt az ágyra, ajkai birtokba veszik az enyémeket. Gyengéd érintéseitől folyamatosan melegség önt el, csókunk közben dús hajába túrok. Tapasztalom hogy féloldalas mosolyra húzza száját, érzem az azokból kiáradó forró levegőt. Csípőjét nekem nyomja, mire fejem hátrébb csuklik, felnyögök. Nedves puszikkal halmozza el a nyakam, közben az oldalamat simogatja. Ezekre a mozdulatokra a fekete anyag folyamatosan feljebb csúszik. Homlokomnak dönti az övét, mélyen néz a szemeimbe. A gondolattól hogy mit akar, megint megijedek. Félek hogy a fájdalom fog előrekerülni az élvezet helyett. De a testem folyamatosan kívánja őt.

Kicsit feljebb emelkedek hogy elérjem a pólójának a végét, s - magabiztosabban mint előző alkalommal - felfelé kezdem húzni. Miután lekerül a ruhadarab, újra csókban forrunk össze, végig simítok felsőtestén. Akadozó légzése hallatszik a szobában, később ez egybefonódik az én sóhajommal mikor megszabadít a rajtam lévő anyagtól.

Végigsimít melltartóval fedett melleimen, majd nyögve kicsatolja azt. Szívverésem gyorsul, az engem körül ölelő izgalom és forróság miatt lepereg egy izzadságcsepp az arcomról.

Sóhajaim halkabb nyögésekké alakulnak ahogy kényeztet, immáron a tomboló hormonok is elkezdenek dolgozni. Kapkodva férkőzök a nadrágja gombjához, és szerencsémre elsőre sikerül kipattintani azt a helyéről. Kezeim reszketnek mialatt letolom róla a farmert, azzal együtt pedig az alsónadrágját is. A félhomályban alig látom Zayn arckifejezését, de remélem nem néz teljesen tapasztalatlannak - még ha az is vagyok. Leakarom vetni az utolsó kettő rajtam maradt ruhadarabokat, de a démonom megelőz, rutinosan távolítja el azokat.

Próbálok nem arra gondolni hogy hány lánnyal lehetett már így együtt, hanem csak arra hogy jelen pillanatban velem van, viszont nagyon nehéz. Először érzem azt, hogy belehalnék ha ezt a fiút valaki mással látnám.

Újra megérzem a puha szájat, megtámaszkodik a fejem mellett. Barna szemeiben az izgalom lángja lobban, ügyesebbik kezével gyengéden végig simít a combomon, mire automatikusan széttárom lábaim. Dübörgő szívem nem csillapul, lehunyom a szemeim.

Kisebb sikoly hagyja el a számat mikor meleg erekciójával belém csúszik, muszáj az alsó ajkamba harapnom. Éget belülről, feszít, és rettenetesen fáj. Egy nem várt könnycsepp csorog végig az arcomon.

-Jobb...le...le...sz. - suttogja szakadozva, s letörli könnyemet. - Csak nézz a szemeimbe.

Úgy teszem ahogy kéri, bár ahányszor kicsit is megmozdul bennem a fájdalom terjed.

Felnyúlok a fiú tarkójához, jelezve ezzel neki hogy csókoljon meg ismét. Ajkaink szinkronban mozognak egymással, forró nyelve megállíthatatlan. Később levegő fogytán válok el tőle, akkor feltűnik hogy az alul folyó szenvedés már egyáltalán nem tűnik annak, sőt, azt akarom hogy tegyen valamit. Zayn mintha csak olvasna a gondolataimban lök egyet magán, ezzel kiváltva belőlem egy nagyobb nyögést. Zihálása minden tolás után hangosodik, fokozatosan gyorsítva csinálja. Megint tapasztalok némi szúró érzést belül, csakhogy mindezt lassan elnyomja a vágy. Mellkasom magasra emelkedik, a fiú a nyakamról áttér a melleimre, nyögve csókolja végig azokat.

Folyamatosan a nevét nyöszörgöm, fekete haját túrom.

-....ah Gw...wen... - sóhajtja közel a fülemhez.

Apró, színes pontok jelennek meg csukott szemhéjaim előtt, az alhasamban pedig egy új, valami nagyon jó érzés keletkezik.

Körmeimet a vállába vájom ahogy fokozatosan gyorsít a tempón, nem tudok uralkodni magamon. A következő pillanatban ujjainkat összefonja a fejem mellett, s lehajtja a fejét, orraink összeérnek. Felsikítok ahogy csípőjét még előrébb tolja, már teljesen bennem van. Izzadt testünk egyre többször nyomódik egymásnak, míg Zayn ajkai nedves csókokat hagynak a kulcscsontom mentén is. Finoman megszívja a bőrt, majd lejjebb halad, fogaival a mellem közti területet súrolja. A démonom száját elhagyja egy kisebb nyögés, ahogy újra előretolja a csípőjét.

-Zayn.... - zihálom. - Én...mi...mindjár...t.

Erre ő válaszul mélyen a derekamba nyomja az ujjait, egy helyben tart. Nincs már több esélyem szólni neki, az előbb érzett dolog az alhasamban kiteljesedik, csodálatos érzés kerít hatalmába. Aztán jön valami forró is, ami belém folyik, Zayn pedig ismételten nyög egy nagyot. Kifulladva mély levegőt veszek, még nehezemre esik felfogni mi történt az előbb.

Csillogó szemekkel nézek a felettem tápászkodó zilált fiúra. Ujjaival kisimítja arcomból a zavaró tincseket, majd sóhajtva kihúzódik belőlem, s mellém rogy. Lejjebb hajolok hogy elérjem az ágy szélén heverő takarót, amit aztán magunkra húzok, és odabújok fel-le emelkedő, parázsló mellkasához.

A szobában csend uralkodik, összevetülve mindkettőnk heves légzésével. Szemeim mindenáron leragadni készülnek, ám én nem szeretnék elaludni. Egészen eddig azt akartam hogy valaki keltsen fel, mondja hogy csak álmodom azt ami körülöttem folyik. Most viszont nem akarom ezt. A sok rosszat egyetlen személy képes elnyomni csupán azzal hogy mellettem van.

Én mégis a háta mögött akarok megtenni dolgokat, a saját életemmel játszva.

Miért nem tudok egyszer az életben nyugton maradni? Miért akarom mindenáron megtudni hogy Lee miért nem árult el minket? Miért gondolkozok még mindig azon hogy el menjek-e a forráshoz ha egyszer már világosan felmértem a nem túl szép következményeket?

-Megbántad? - zökkent ki gondolataimból Zayn.

-Tessék? - emelem feljebb a fejemet, értetlenül nézek rá. Fogalmam sincs miért hiszi ezt.

-Zaklatottnak tűnsz.

-Én nem...csak....csak máshol jár az eszem.

Idegességemben az alsó ajkam belső részét harapdálom, attól tartok így valamit megsejt. Sosem tudtam jól hazudni...még mindig nem tudok.

A sötétben nem látom jól az ábrázatát, így előbbi érzésvilágomhoz csatlakozik a nyugtalanság is. Mocorogni kezdek szilárd kezei között, hátha így kinyög valamit, de csak annyit érek el vele hogy lazít az előbb említett végtagjain.

-Zayn?

-Aludj inkább. - közelebb von magához, magas hőfokú teste még inkább álmosító hatást gyakorol rám.

-De...

-Aludj.

Tudom, hogyha megpróbálnék újra megszólalni ugyanaz történne mint az imént, ezért inkább abba hagyom a beszédet. Nem küzdök tovább az álmosság ellen. Szemhéjaim elnehezülnek, s a külvilággal mindössze annyi kapcsolatom marad hogy halk, mély énekhangot hallok. Lehet nem is a külvilág, hanem ez már maga az álmok világa. De a lényeg az hogy valahol hallom, és ez az Ő hangja.

"I wanna hide the truth, I wanna shelter you, but with the beast inside, there’s nowhere we can hide."

*

A szél hangos süvítésére riadok fel, az újabb rémálom megint mély nyomott hagyott bennem. A homlokom izzad, és ha nem lenne mellettem Ő akkor arra is lenne okom hogy féljek. Egy ideig figyelem szuszogó énjét, megállapítom hogy mennyire törékenynek néz ki amikor alszik. Meztelen felsőtestén ezúttal a többi tetoválást is szemügyre tudom venni, alaposabban. Nem azt nézem ki Zayn-ből hogy csak gondolt egyet és magára varratta mindezeket. A tetoválásainak mind jelentése lehet, amikre nem tudok rájönni. Sok mindent nem tudok a múltjáról, sőt szinte semmit és nem értem miért nem nyílik meg nekem. A mellkasát ékesítő szimbólum érdekelne a legjobban, amit a múltkori után már nem szeretnék feszegetni.

Nagy levegőt véve kikászálódok az ágyból, s a ruháimért nyúlok hogy feltudjak öltözni. A padló minden mozdulatom után nyikorog, az alvó fiú pedig egyre többször változtat helyet forgás formájában.

-Gwen... - motyogja a feje alatt lévő párnába.

Hátának a vonalai erősebben rajzolódnak ki, a légzésem egy pillanatra alábbhagy a látványtól.

-I...igen? - igyekszem normális hangot megütni, ami nem igazán akar sikerülni.

Pirulva hajtom le a fejem.

-Halkabban.

Mély, rekedt hangjától kiráz a hideg. 

-Csak felöltöztem. - védekezek, majd visszaülök a nem túl kényelmes felületű ágyra.
Elmosolyodok. Hosszú idő után először mosolyodok el a kialakult hétköznapi helyzet hatására. Olyan nehéz elhinni hogy tulajdonképpen a srác aki egy féldémon azért nyafog, mert nem tud aludni.
Ezután hallgatok, végig figyelemmel kísérem ahogy a légzése újra egyenletessé válik, magyarul mondva visszaalszik.
Nem tudom pontosan mennyi ideig vagyok így, csak azt hogy sokáig. Többször is megfordul a fejemben, hogy most elmehetnék, megkereshetném Lee-t, de visszatart a lelkiismeretem.
Az ajtó ismerős recsegése változtat a testhelyzetemen, reflex-szerűen kelek fel s fordulok a hang irányába. Nincsen nyitva a nyílászáró.
A szívem kihagy egy dobbanást, reszketve akarnék még egy lépést hátramenni de az ágy megakadályoz ebben. A sötét arcú szellemforma egyre közeleg hozzám, és amennyire közel van, az energiám annyira fogy. Szavak nem jönnek ki a számon, olyan mintha lenyomtak volna valamit a torkomon, valami nagyot, ami megakadt a nyelőcsőn. Fulladozom, a levegőm vészesen gyorsan fogy. És nem tudom mi történik.

*"El akarom rejteni az igazságot, meg akarlak óvni, de a bennem élő szörnyeteggel nincs hová bújnunk."