36. Rész - Alku

Egyszerűen képtelen voltam elfogadni, hogy az, akit szeretek nem lehet része többé az életemnek. Tennem kellett valamit.

Egy hatalmas, kör alakú helyre vezetnek minket a démonok. A szürke falak omladoznak, közvetlen előttük pedig tömérdek rémisztő lény vesz szemügyre bennünket. Szemeik villognak, ide-oda cikáznak - egyszer engem, másszor a kábult Zayn-t bámulják "undorítóak vagytok" stílusban. Úgy csinálok mintha nem is venném észre őket, helyettük a felém magasodó bordó trónszék köti le a figyelmem. Pontosan az előtt durván lelöknek a térdemre, Démonomat meg ledobják mellém. Nyöszörögve nyúlok felé, hogy legalább megérinthessem puha arcát, de azon nyomban elkapják a csuklómat, amiket aztán a hátam mögé fognak s összekötözik. Megismétlik ugyanezt a fiúval is, kinek még a szempillái sem rebegnek meg mindeközben - pedig neki égő vas kerül a csuklójára.

Fájó grimaszba rándul az arcom ahogy látom megégni a bőrét, a lánc csak úgy perzseli, attól félek leégeti a kezét.

-Biztosra akarunk menni az előbbi eset miatt. - röhög fel az egyik, majd belerúg öntudatlan mivoltjába.

-Hagyd! - kelek ki magamból, kötelemet kezdem ráncigálni, de csak azt érem el vele hogy kapok egy pofont.

Könnybe lábadnak a szemeim olyannyira fáj, mégis szúrós szemekkel nézek fel rá.

-Rohadtul idegesítesz, ugye tudod? Alig várom már hogy megdögölj.

-Kettőtök közül te vagy az aki megfog dögleni.

A váratlan jött hangra oldalra kapom a fejemet, s némi megkönnyebbültséggel tölt el hogy felébredt. Zayn a könyöke segítségével tornázza magát feljebb, közelebb siklik hozzám. Meg sem kottyan neki a vas izzása.

-Na, mi van? - hergeli tovább a szörnyet, amelynek lassan ökölbe szorulnak a kezei. - Azt hiszitek hogy egy kis tűz, és nem tudom széttépni ezt a szart?

-Akkor legyen ilyen nagy a szád.... - megrezzenek mikor az alak megragadja pólójának a nyakát, egészen közel hajol démonomhoz. - ...ha Lucifer megérkezik.

Zayn összepréseli ajkait, azt hiszem valamit visszaszól de tévedek. Lendülete segítségével kiszakítja magát a démon fogásából. A pokolfajzat recés röhögése visszhangzik a helyiségben, míg vele együtt a többi lény is lenézően röhécsel rajtunk. Pedig ők nem látták azt amit én. Zayn annyira megerősödött mikor elakartak vinni, hogyha nem látom a saját szemeimmel nem hiszem el. Sok ideig lehettünk bezárva, az energiája fogyóban volt, erre mindenféle segítség nélkül szökött meg a - gondolom -  féldémonokra tervezett börtönből. Van valami benne, ami eddig nem mutatkozott. Akkor a szórakozóhelyen Lee-vel sem tudott elbánni, most meg szétfeszít egy vasketrecet, és minden megerőltetés nélkül kitépi egy démon szívét?

Egy hosszabb sóhaj kíséretében elűzöm a gondolataimat, s körzök egyet összekötözött csuklóimon. Megbizsereg a testrész ahogy jobban belevájódik a zsineg a bőrömbe.

Amúgy most félnem kellene? Mindenki isteníti Lucifert, amikor ő sem több egy bukott angyalnál aki az idők alatt szörnyeteggé fejlődött. Miért ér ennyit a szava, mit tett amiért a Pokol Uraként emlegetik?

Egyszeribben az összes közelünkben lévő démon elhátrál a kőfalhoz, ahol aztán térdre rogynak, a föld pedig megremeg alattunk. Nem olyan nagyon, de ahhoz eléggé hogy a szívbajt hozza rám. Az előbbi magabiztosságom egy pillanat alatt elszáll, amint a semmiből előtűnik az Ördög. Kidüllednek a szemeim, nem tudom eldönteni hogy sírjak vagy nevessek. Ez a pasas mégcsak meg sem közelíti azt a festményt. Ez egy kibaszott ember alakot vett fel.

-Tetszek, aranyom? - mosolyodik el féloldalasan, leguggol elém.

Démonom fészkelődni kezd mellettem, itt-ott megpillantom elővillanó fogait. Annak érdekében hogy figyelmem ismét a gonoszra vetődjön, megragadja az államat és ő maga intézkedik. Az arca még mindig lágy, ha nem tudnám pontosan ki ő még megis nyugodnék tőle.

Méregzöld szemei magába szippantják ábrázatom minden szegletét, s annak ellenére hogy kezd sajogni miatta az állkapcsom, nem érzek félelmet.

-Ez miattad van ám, nem szerettelek volna elijeszteni. - folytatja bársonyos hangon, ami már kezd az agyamra menni.

Tényleg ez lenne Lucifer? Az a Lucifer?

-Ezzel már elkéstél akkor amikor rám küldted a fél poklot. - morgom az orrom alatt, próbálom elrántani a fejemet, ám csak erősebben szorítja.

-Tetszik hogy ilyen heves vagy, kár lesz érted. - biggyeszti le az ajkait - Egész jó démon lehetne belőled.

-Faszt. - sziszegi az eddig csendben hallgatózó féldémonom.

Egy pillanat alatt nyílik ismét kétszeresére látószervem, köpni nyelni nem tudok. Hogy arra, hogy azt mondta jó démon lennék, vagy arra hogy Zayn épp az előbb beszólt Neki? Nem tudom, talán mindkettő de ebből semmi jó nem fog kisülni. Az Ördög felhorkan, gunyoros arckifejezéssel lépked  a mellettem lévő fiú elé. Aztán olyan gyorsan cselekszik, olyan hirtelen hogy egész testemmel összerezzenek. Lágy vonásai felszívódnak, helyükre kerül a kemény, parancsoló. Félkézzel markolja meg démonom fekete tincseit, úgy rántja talpra. Zayn arca elborul, de nem szakítja meg a gonosszal való kontaktust.

-Mondd, mégis hogy csináltad? Egy erőtlen, semmirekellő féldémon hogy tört át egy démonbiztos rácson? 

-Nem tudom. - jelenti ki egyszerűen.

-Aha, jó.

Lucifer körülnéz a teremben, majd ahogy ezt megtette, és szemei megint a barna szempárhoz térnek vissza, egy hatalmasat behúz neki. Zayn több métert repül mire földet ér, a becsapódástól bereped a talaj.

-Zayn! - kiáltom, szívemen rögtön érzem az ő fájdalmát.

Elöntenek a könnyek. Senki sem foglalkozik velem. A Pokol Ura ráérősen sétál oda a felállni készülőhöz, azonban az égő vas megnehezíti ebben.

- Hogyan csináltad? - mennydörgi, több démon összehúzza magát körülöttem. 

-Nem tudom! - ordít vissza amennyire csak tud.

Nyöszörögve akarok közelebb férkőzni, viszont ahogy elkezdek feléjük kúszni, megragadnak két oldalról, egy helyben tartanak.

-Páholyból nézheted ahogy elvérzik. - súgja a fülembe az ismeretlen hang.

A fájdalom hurrikán módjára söpör végig rajtam, vért pumpáló szervembe mintha kést döfnének. Lucifer felemeli a kezét, úgy néz ki újból bever neki egyet, de nem ez történik. A levegőben tartva ökölbe szorítja azt, mire démonom felüvölt, szájából egyre több és több vér ömlik felszínre.

-Utoljára kérdezem meg Zayn Malik. Így is úgy is meg kell hogy öljelek. Véded az áldozatot, megszökteted, megölöd a társaidat. Te is egy olyan elkülönült féreg lettél mint akiktől védjük a kastélyt. Szóval ügyes legyél. Hogyan csináltad?

Várakozásképp abba hagyja a kínzást, mire a fiú azonnal levegőért kap, mellkasa szüntelenül emelked s süllyed. 

-Kérlek hagyd abba... - zokogom kétségbeesetten, de figyelemre sem méltat. 

Démonom következőnek rám néz, szemeiben könnyek csillognak ahogy eltátogja a "sajnálom Gwendolyn" szavakat. Így csak még jobban rámtör a bőgés, levegőt alig kapok közben.

-Ölj meg. - már az Ördöghöz szól. - Akkor sem tudom hogyan csináltam.

Újfent felemeli a kezét, az erek kidagadnak a nyakán, és lehet csak képzelődök, de egy pislogás erejéig meglátom a valódi alakját. Hatalmas testalkata mellett eltörpül Zayn, a testéből kiálló szarvak pedig jelentéktelennek tűnnek a hátából felfelé futó hollófekete szárnyak mellett. A levegő is bent ragad abban a másodpercben. Nem hagyhatom meghalni. Nem halhat meg. 

Leküzdöm a sírást, bátorságot erőltetek a hangomba, és mielőtt ökölbe szorulhatna a keze elordítom magam olyan hangosan, amennyire csak tudom.

-Állj meg, Lucifer! Kö... - mély levegőt veszek - Kössünk alkut.

-Gwen ne. - nyögi a démonom, megrémít a hangjában bujkáló félelem.

Rá sem hederítek a figyelmeztetésre, én csak azt szeretném hogy életben maradhasson. Megkönnyebbülök amint Lucifer maga mellé engedi a kezeit, felhúzott szemöldökkel fordul felém. Vészjósló mosolyát felönti, amitől a nem létező szőr is feláll a hátamon.

-Alkut kötnél az életéért?

Az utolsó sós könny is legördül arcomról, minden megbánás nélkül bólintok. Bármire képes vagyok azért hogy életben maradjon. A gonosz ott hagyja a szenvedő féldémont, elém jön. A két vaskos kar elszakad rólam, Lucifer egy pillantásával a falnak vágja azokat a lényeket akik eddig megakadályozták hogy odajuthassak Zayn-hez. Fájdalmas nyögésük kimutatkozik a falba csapódva.

Megdermedek ahogy fülem mögé tűri a hajamat, mozdulni sem merek.

-Ha alkut kötünk, az én szabályaim szerint játszol. És ahogy megpróbálsz kibújni alóla, a kis szerelmed halott.

Szaggatottan bólintok.

-Mit akarsz cserébe?

-Nos hát 2 lehetőséged van. Az egyik, hogy eladod nekem a lelked.

-Mi a másik? - vágok közbe gyorsan. Erre gondolni sem akarok.

Hallottam régebben történeteket, és habár akkor hülyeségnek tűnt, nem lehet messze a valóságtól. Ha egy ember eladja a lelkét egyenlő azzal, hogy halála után a lelke a pokolba száll, és örök életén át kínozzák. 

Az ördög kivillantja fogait, így az emberi testének köszönhetően a szája mellett megjelenik egy gödröcske. Hogy tudta egy ilyen aljas gyilkos felvenni egy olyan fiú alakját aki első ránézésre a légynek sem tudna ártani? Így hogy akarja megfélemlíteni az idegeneket?

-A másikat akkor tudod meg ha igent mondasz.

Lefagyok.

-Mifé...

-Nem nem Gwendolyn. - oldalra billenti a fejét, kezeivel megragadja a derekamat, s magához ránt. Fülkagylómnál érződik a forró lehelet, gerincemen mégis a jéghideg futkos. - Ez a szabály. Hogy döntesz?